PLATÓN, athéni születésű (i

Az állam, mint emberek közössége - Platón szemével

1. Bevezetés

Az élőlények a Földön mindenhol közösségeket alkotnak, társulnak egymással, mivel így kívánják meg érdekeik. Ez már az egészen alacsony rendű létformáknál is észrevehető, és a növényeken és állatokon keresztül az emberek társadalmáig megfigyelhető tendencia. Már az ősemberek is kialakítottak egymás között bizonyos szabályokat, és ezzel valamilyen társadalmat hoztak létre. Az ókortól kezdődően ezek a szerveződések egyre bonyolultabbak lettek, és a különböző területeken, illetve korszakokban kialakuló államformák igen nagy változatosságot mutatnak. Eme változatosság ellenére az egyes államformákban rengeteg a közös vonás, alapjaik azonosak, hiszen ugyanazt a problémát, az emberek egymás mellett élését kívánják megfelelően szabályozni.

Az állam kialakulásának elméletét már az ókorban is figyelemmel kísérték, ennek egyik ma is sokat emlegetett és idézett eredménye Platón Az állam c. munkája. Dolgozatomban ennek nyomán próbálom magam is körbejárni a témát, mely különösen érdekel.

2. Platón

Platón (i.e. 427-347), ókori görög filozófus, az európai idealizmus megalapítója. Athénban született, mint előkelő arisztokrata család sarja. Szókratész egyik leglelkesebb tanítványaként mestere halála után egy időre elköltözött Athénból, majd visszatérte után megalapította saját iskoláját. A kb. i.e. 385-ben alapított Akadémia közel ezer évig áll fenn.

Politikai pályára készült eredetileg, de az erkölcsök romlásának mértéke saját korában és hazájában kiábrándítja. Ebben nyilván igen nagy szerepe van mesterének, Szókratésznek elítélése i.e. 339-ben. Természetesen továbbra is foglalkozik politikával, illetve annak elméletével.

Filozófiájának legfontosabb része a három alapvető szubsztanciáról - az "Egyről", az "észről" és a "lélekről" - szóló tanítás. Az általa teremtett és vizsgált ideális világ nagyon messze van a földi valóságtól, de nem elérhetetlen.

A Platón által megnevezett ideák (változatlan lényegek) objektív létezők, tudomásulvételüktől függetlenek, változatlanok, ez a valóság világa. Az általunk észlelt múlékony, anyagi világ ennek alárendelt, és csak káprázat.

A platóni filozófia középpontja a jó ideája, mely minden lét célja és eredete. Az ideák a jóból teremtenek létet és értéket és ezzel együtt az egész világot. A jó alakítja ki az ideák rendjét, mértékét, és egységét.

Platón művei párbeszédes formában íródnak, szinte mindegyikben főszerepet játszik mestere Szókratész, aki partnereit kérdezgetve bírja azokat gondolkodásra, és így tanít. Ez a megoldás megnehezíti Szókratész és Platón gondolatainak elkülönítését.

3. A mű születésének körülményei

3.1. A görög városállamok kialakulása

Az ókori görög törzsek (akhájok, iónok, aiolok, dórok) népvándorlása több hullámban játszódott le, az i.e. II. évezred elején kezdődött, és i.e. 1000 körül fejeződött be. A letelepedéssel felbomlott az addigi nemzetiségi társadalom, és megkezdődik az osztálytársadalom kialakulása. Valamennyi törzs egységesen hellénnek nevezi magát.

A különleges természeti körülmények nagy hatással voltak a társadalom kialakulására. A görög szárazföld hitvány talaja és kopár hegyei miatt az élelmiszert és egyéb árucikkeket importálni kellett. Kivált a tengeri kereskedelem terjedt el, mivel a legtöbb ókori görög a tengerpart mentén lakott és a szomszédos városoktól és falvaktól többnyire hegyek, és tenger választotta el őket. A tengeri út gyakran a leggyorsabb, olykor az egyetlen módja a közlekedésnek. A változatos terepviszonyok, a letelepült csoportok egymástól való földrajzi elkülönültsége teremtette meg az önálló államok létezésének lehetőségét.

Az önálló kormányzattal rendelkező, egymástól független központokat városállamoknak nevezzük. A városállamok a különböző földrajzi körülmények között igen változatosan fejlődtek, a politikai élet igen tarka képet mutat.

I. e. 1000 körül megkezdőik a gyarmatosítás, mely több szempontból is előnyös folyamat volt a görög társadalom számára. Egyrészt a városállamok megszabadultak a területükön élő fölösleges néprétegektől, másrészt intenzívvé tette a környező fejlett kultúrákkal való érintkezést.

3.2. Athén története

Athén előnyös földrajzi elhelyezkedése már fejlődésének kezdetén azt eredményezte, hogy viszonylag nagy területeket kapcsolt össze egységes államban. A városban a "királyok" és "vének" - írott törvények hiányában - a hagyományok és legjobb belátásuk szerint ítélkeztek. A társadalmi fejlődésben az örökletes királyságot az arisztokratikus köztársaság váltja fel. A nemzetségfők kilencévente archónt választanak. A nép életkörülményeinek romlása az i. e. VII. sz. elején felkeléseket eredményezett és az arisztokrácia kénytelen volt engedni a démosz egyre erősödő nyomásának.

A szükséges reformokat Szolón vezette be, akinek nemesi származása és kereskedői foglalkozása miatt mindkét réteg bizalmat szavazott. Legfontosabb rendelkezése a társadalom vagyon szerinti csoportosítása. Szereplése a görög demokrácia kialakulásának kezdete. A legfőbb szerv, a törvényhozó hatalom a népgyűlés volt. Athénnak a perzsa háborúkban játszott szerepe, és a megkötött déloszi szövetségben betöltött vezető szerepe miatt a városállam gazdasági élete jelentősen fejlődött.

Emiatt néhány év múlva Spárta vezetésével több görög város háborút indít az egyre erősödő Athén ellen, i. e. 404-ben Athént elfoglalják, de nem törik meg kulturális vezető szerepét. A görög városállamok hanyatlanak, a demokrácia már nem működik megfelelően. I. e. 399-ben halálra ítélik Szókratészt.

4. Platón : Az állam

Platón e műve tíz könyvből áll, és párbeszédes formában tárgyalja a témát, mint a legtöbb írása. Elméleti alapja az ideatan, mely Platón egyik fő tanítása. Az igazság és a jó ideájával foglalkozik, megkísérelve felvázolni az ideális állam jellemzőit, és meghatározni a teendőket, melyek egy ilyen állam létrehozásához szükségesek.

4.1. Az igazság ideája

Az I. könyv jóval előbb keletkezett, mint a többi, ifjúkori műnek számít, az igazságosság fogalmának vizsgálatával foglalkozik. Szókratész legfőbb vitapartnere Thraszümakhosz, aki szofista nézeteket vall, és azt állítja, hogy az igazságtalanság valójában erény, mivel hasznos és jó dolog. Az igazságosság felesleges, mindenki igazságtalanul, a maga hasznára fog cselekedni, ha körülményei azt megengedik, azaz elég hatalommal rendelkezik hozzá. A második könyvben Glaukón folytatja a gondolatsort, és tovább érvel az igazságtalanság mellett. A természet törvényére hivatkozik, ahol szintén az erősebb joga érvényesül.

"… igazságos az, hogy a gyöngébb tegye, ami az erősebbnek hasznos."

Az igazságosságról szóló érvelés ott vesz fordulatot, mikor a szerző azt már nem a belőle származó javak, vagy a látszat alapján akarja megítéltetni, hanem önmagában, lényege szerint.

Ugyanakkor megkísérlik az igazságosság fogalmát nem az egyén, hanem az állam szemszögéből vizsgálni.

4.2. Az állam keletkezése

Ekkortól az állam keletkezéséről szóló fejtegetések következnek. Az állam kialakulásának és fennmaradásának szükségessége folytonosan kérdés volt az elmúlt korokban és kérdés napjainkban is, mint ahogy anarchista törekvések is folytonosan jelen vannak minden kor társadalmában. Szókratész szerint az embert szükségletei kényszerítik a társulásra másokkal.

"Így ha egy ember valami célból másik emberrel társul, aztán más szükséglettől hajtva megint másikkal, s - mivel az embereknek sok mindenre van szükségük - egyre több segítőtársat gyűjtenek össze egy településre, ezt hívjuk államnak."

Ha a folyamat megindult, a szükségletek folyamatosan bővülnek, egyre több emberre van szükség, az állam felduzzad. A rendelkezésre álló terület szűk lesz, és ez hódításokhoz, háborúhoz vezet. Szükség lesz katonákra, rendfenntartókra, győztesek és vesztesek lesznek, az egyik ember uralkodni fog a másik felett.

Platón az őrök tevékenységét társadalmilag hasznosnak ítéli, de igen szigorú szabályokat fektet le mind neveltetésük, mind életvitelük szempontjából (nem lehet magántulajdonuk, együtt élnek, étkeznek, stb.).

Az állam tagjait három osztályba sorolja: királyok és filozófusok, őrök, kézművesek. Az osztályokba való tartozás a képességek függvénye, ám az utódokat szüleikhez hasonlónak tartja, és így a kasztok közötti átjárás, váltás meglehetősen nehézkes. A kézművesek értelmi képességei eleve csekélyebbek a felső rétegeknél, akik születésüktől fogva birtokában vannak a megfelelő tudásnak.

4.3. Az ideális állam

Mint látható a filozófusok a királyokkal egyenlő rangban vannak: Szókratész szerint az ideális állam élén filozófus-király áll. Minden rétegnek a saját feladatait kell végeznie legjobb tudása szerint. Ezekhez a feladatokhoz más-más lélekrész, és más-más erény kapcsolódik. A királyok és filozófusok az ész emberei, erényük a bölcsesség, az őrök az akaraterő bajnokai, erényük a bátorság, míg a kézművesek jellemzője a vágyakozás, melynek fő erénye a mértékletesség. A megszülető összhang a legfőbb erényhez, az igazsághoz vezet.

Miután emígy megteremtette a tökéletes állam alappilléreit, a nők és gyermekek nevelésére fordít hangsúlyt. Mivel a gyermekeket a közösség neveli (nem is tudják ki kinek a rokona), a nők mentesülnek e feladat alól. Forradalmi gondolat, hogy mivel a nők jóformán semmiben sem különböznek a férfiaktól, éppen úgy betölthetik a három kaszt bármely posztját, és a férfiakkal azonos neveltetésben és ellátásban kell őket részesíteni.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy ez az elképzelt ideális állam megvalósítható-e? Mivel az ideális állam fő jellemzője az összhang, mely az igazságossághoz vezet, a kérdés így is feltehető: létezhet-e tökéletesen igazságos ember? Szókratész szerint a teljes tökéletességre nincs is szükség, elég, ha valaki a lehető legjobban igyekszik követni a példaképet. Így hát lehetségesnek tartja, hogy kora társadalmai is megközelítsék a felvázolt képet. Pusztán arra van szükség, hogy az államok élén filozófus-király álljon, avagy az uralkodó messzemenően elkötelezett legyen a filozófia iránt.

4.4. A filozófusok

Azt, hogy ki tekinthető filozófusnak, így határozza meg a szerző:

"az, aki képes megragadni az örök változatlanul létezőt."

A filozófus ezért képes a törvényeket az ideák példájára tekintve megalkotni. Rendelkeznie kell a többi erénnyel is (igazságosság, bátorság, mértékletesség). Így aztán vezetheti és taníthatja a többieket.

A későbbiekben természetesen szó esik a filozófusok képzéséről is. Mielőtt a filozófiával magával foglalkozni kezdenének, rengeteg egyéb tudományt kell elsajátítaniuk (mennyiségtant, mértant, csillagászatot, zenét). Valódi képzésük csak ezek után, harminc éves korukban kezdődik, dialektikát tanulnak, azaz képessé válnak a dolgok lényegének feltárására a gondolkodás által. Azoknak, akik ezt a képességet elsajátítják kötelességük tanítani, vezetni embertársaikat, azaz közhivatalokat vállalni.

4.5. Saját korának kritikája

Keményen kritizálja korát, az uralkodó állapotokat élesen szembeállítja az általa ideálisnak mondottakkal. Érveit a hajó hasonlatban fejti ki, melyben a kormányosok (a polgárság), marakodnak a kormányrúdért, de nem értenek a kormányzáshoz, miközben a tulajdonost (a nép), aki amúgy is nagyothall és rövidlátó még el is kábítják. Mivel nincsenek tisztában tudatlanságukkal, nem is ismerik fel hibáikat. A filozófusokat haszontalannak tekintik.

Mint Athén történetéből tudjuk, a demokrácia fénykora ekkor már elmúlt, a városállamok hanyatlanak, és mesterének Szókratésznek kivégzése mélyen feltárta az akkori állapotok fonákságait. A kritika tehát jogos és érthető.

4.6. Hibás államformák

A 8. könyvben a hibás államformák leírását olvashatjuk. A négy tárgyalt államforma a timokrácia, az oligarchia, a demokrácia és a türannisz. Mind a négy esetben az uralkodó osztály belső meghasonlása és az egység felbomlása a bajok oka. Az emberekben nem az ész, hanem az indulatok és vágyak jutnak vezető szerephez.

Platón elképzelt ideális államának államformája tehát nem a demokrácia, mivel kevés számú, ám hozzáértő ember kezében összpontosulna a hatalom. A többségnek, a népnek nincs beleszólása sorsának alakításába, ám ez rendben van így, mivel csekély képességei nem is teszik lehetővé, hogy megfelelő döntéseket hozzon. A vezetők ténykednek az ő érdekükben, helyettük hozzák meg a döntéseket.

5. Összefoglalás

Platón e művét utópisztikusnak tartják, és valóban magán viseli ennek nyomait. Azonban ő maga is tisztában van vele, hogy az általa felvázolt ideális államot nem lehet maradéktalanul létrehozni. Ugyanakkor optimistán úgy vélekedik, hogy ha nem is a teljes megvalósulás, de igen nagy fokú hasonlóság elérhető, ezért érdemes is törekedni rá.

Elméletében, mely szerint az állam élén álló filozófus-király önzetlenül, a nép érdekében hozza meg döntéseit, nem foglalkozik azokkal az esetekkel, mikor a király tévedése, vagy gyarlósága, avagy a vezető rétegek visszaélései miatt esetlegesen megromlik a helyzet. Az általa elképzelt közösséget úgy vizsgálja, mint a fizikusok az ideális gázt. Törvényszerűségeket állít fel, összefüggéseket határoz meg, erre a soha létre nem hozható állapotra vonatkozóan. A terv megvalósíthatatlansága pedig nem befolyásolja ezen megállapítások használhatóságát, ahogy ez a fizika esetében is van.

Művét minden korban érdeklődés övezte, tanították és kritizálták, és kétség sem fér hozzá, hogy a mai kor embere számára is hasznos gondolatokat tartalmaz. Kijelentései örökérvényűek, és az alkalmazott hasonlatok (hajó, kötél, nap) jól érhetővé teszik az egyes tételeket.

6. Irodalomjegyzék

Platón : Az állam; Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1988.

Diószegi György : A bölcselet eredete; Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1979.

33 híres bölcseleti mű; Móra Könyvkiadó, Budapest, 1995.

Filozófiai kislexikon; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972.

SH atlasz - Filozófia; Springer Hungarica Könyvkiadó, 1993.